2013. november 3., vasárnap

Mókus úr tiszteletére♥~

Már hetek óta minden nap elmegyek a parkba.A szüleimnek azt mondom,hogy a kutyát kell elvinnem sétálni.
De a valódi ok nem ez.Igazából egy srác miatt jövök minden délután a parkba.
Nagyon tetszik nekem,és így minden nap láthatom.Mivel minden nap találkozunk ezért eljutottunk odáig,hogy köszönjünk egymásnak.
Ma is éppen sétáltam a parkban a kutyusommal.Már vagy az ötödik kört tettük meg de Jonghyunal nem találkoztunk.
Igen,már a nevét is tudom.Egyszer megállított mert ki volt kötődve a cípőfűzőm és,hogy  ne esekk el benne bekötötte majd bemutatkozott. Choi Jonghyun. Szép neve van.
De most mért nem látom sehol?
Már mentem volna haza mikor egy srác lépett be a park kapuján lihegve egy kutyával a társaságában.
Mikor jobban megnéztem Jonghyun  volt az.
-Jól vagy?-mentem oda hozzá és megveregettem hátát mert már fuldokolt.
-Áhh persze csak siettem-legyintett és leült a legközelebbi padra.
-Miért siettél?-ültem le én is.
Valamiért nem  zavarta egyikünket sem,hogy nem is ismerjük egymást.....
-Mert találkozni akartam veled.-mosolygott rám.-Csak késett a vonat.
-Ohh-viszonoztam mosolyát.
-Képzeld kaptam a szüleimtől én is kutyát.Olyan aranyos.Láttam,hogy te minden nap vele sétálsz-mutat kutyusomra.-És nekem is megtetszett így kértem.-simogatta meg buksiát.
-Nagyon aranyos-dicsértem meg.
-Tudom-nevetett.-Nincs kedved fagyizni?-nézett rám.
-Öhmm....bocsi de nekem már mennem kell.De ha holnap találkozunk akkor mindenképp.-álltam fel.
-Okés akkor holnap.-ált fel ő is.-De ne hozd a kutyód.-mutatott rá.
-Miéert?-húztam fel szemöldököm.
-Mert...mert nem tudsz úgy fagyizni.
-Ohh értem.-mosolyogtam. -Szia-köszöntem el tőle majd mikor tőle is meghallottam elmentem.
Mikor hazaértem lehuppantam az ágyra.Szívem majdnem kiugrott a helyéről annyira örültem.
Hogy lehet ilyen aranyos?
Másnap korán keltem a suliba.Beértem időben és barátnőmnek elújságoltam a hírt.Természetesen tetszett neki és együtt ugráltunk be az osztályterembe.
A mai napom elég könnyű volt.Nem feleltem és nem is írtunk dogát.
Így nem voltam semmiért ideges és délután nyugott lehetek.
Mikor hazaértem kidobáltam az összes ruhámat a szekrényből és kerestem valami viselhetőt. (ruha )
Mivel nem volt hideg ezért egy szoknyát és egy pólót vettem  fel.
Nem vittem magamal a kutyót ahogy mondta.Leültem a padra és vártam....
Nem a lánynak kéne várni-puffogtam.
Már vagy fél órája vártam.Lassan azon voltam,hogy haza megyek.Mikor elindultam ismét egy lihegő sráct  láttam meg a park kapujában.
-Jonghyun?-futottam oda.
-Hm...?-nézett fel az idegen.
-Ohh elnézést.-és ott hagytam.
Nagyon hasonlított rá,de nem ő volt.Elindultam hazafelé mikor valaki a nevemet kiabálta.
-Linaa állj meg!
Megfordultam és egy Jonghyun állt előttem.
-Ne haragudj,hogy nem a megszokott időben jöttem  de megint késett vonat...
-Semmi gond-vettem elő a cuki mosolyomat.
-Akkor mehetünk?-húzta ki magát.
-Igen.-felemelte a kezét,hogy belékaroljak.Nem sokat gondolkodtam rajta.Belékaroltam és elindultunk.
-Szereted a fagyit?-kérdezte,hogy megszüntesse  a kínos csendet.
-Ki nem szeretné?-húztam fel szemöldökömet.
-Áhh igaz-nevetett.
-Neked melyik a kedvenced?-nézett rám cukin.
-A hideg?-nevettem.
-Hát azt gondoltam-viszonozta nevetésemet.-Nekem az epres a kedvencem-nyalta meg szája szélét. Amire én ráharaptam alsó ajkamra.
Elég hülyén nézhetett ki de,nem érdekelt.
 -Az finom-mosolyogtam az érzéki pillanat után.
Mikor megérkeztünk leültünk.Én vanílíát ő pedig a kedvencét rendelte.Kehelyben kaptuk.Így nem lett az orrom fagyis.
Vagy is míg Jonghyun nem lőtt le.
Egészen véletlenül úgy emelte a kanálját,hogy egy kis fagyi az én arcomon kössön ki.
Szúrós szemekkel néztem rá,majd felálltam és elmentem a mosdóba.
Már hajoltam volna a csaphoz,hogy lemossam az arcomat de valaki átkarolta a derekamat és maga felé fordított.
-Jonghyun?-kerekedtek ki szemeim.
Arca egyre közeledett az enyémhez.Már milliméterek választották el,mikor megéreztem puha ajkait.
Előszőr nem fogtam fel,hogy mi van.De gyorsan észbe kaptam és visszacsókoltam.
Pár másodpercre elengedett és lenyalta arcomról a fagyit.
-Hmm...-hümmögöt.-Már mióta várok erre.-még közelebb húzott magához és ismét megcsókolt.
A többi meg már csak ment tovább.Hazakísért  majd egy hét után be is mutattam a szüleimnek.Kiderül,hogy Busanban tanul azért vonatozik folyton,de délutánonként mindig találkozunk.
És még csak most kezdődik a közös életünk..........

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése