2013. október 28., hétfő

~I was stupid ......

Mikor felszállt a gépem elkényelmeskedtem a székben és övemet kikapcsoltam.Fülesemet  bedugtam a fülembe és beindítottam egy lassú számot.
Igaz most boldognak kéne lennem hisz újra láthatom a bátyámat,de  van okom arra is,hogy mért van egy hatalmas tőr a szívemben.
Nagyon hosszú volt az út.A felét végig aludtam.
Mikor megérkeztem bátyám már várt.Ledobtam bőröndeimet és nyakába ugrottam.
-Hiányoztál Daniel!-kiáltottam.
-Shhh csendesebben még rájönnek,hogy én vagyok.-csitítgatott majd felkapott a levegőbe és megpörgetett.-Nekem is .____.-rakott le és kaptam egy puszit arcomra.
Visszamentünk a ledobott bőröndeimhez.Fekvette őket és elkezdte húzni,én csak a táskámat vittem.
-A srácoknak már nagyon hiányzol-rakta be a bőröndöket a taxiba.
-Gondolom a multkori után.....-hajtottam le fejemet mert bűntudatom volt.
-Nyugi már,nem emlékszik arra senki.-nyitotta ki az ajtót.
-Chan Hee biztosan emlékszik...-ültem be.
-Nem dehogy már ő sem!-legyintett.
-Niel.....nem hiszem.-dőltem vállára.
Nem válaszolt. Az  út további részében csöndben voltunk.Nem is beszélgettünk.Nem volt témánk..pedig 3 éve nem láttuk egymást.Igazság szerint amit tettem az a kapcsolatunkat is meg változtatta hiába nem volt hozzá köze.Talán azóta már nem úgy néz rám mint eddig.Nem gondolta volna ezt a hugáról....
Mikor megérkeztünk kivette a bőröndjeimet és elindultunk be a házba.
Nagyon izgultam.Mikor beléptünk a srácok már is a nyakamba ugrottak.Nagyon örültek nekem.
Kivéve egy ember nem fogadott.
Bementünk a nappaliba és Chunji ott ült a kanapén.Ránéztem ő pedig rám.
1 percig biztos néztük egymást majd Chunji végett vetett ennek a pillanatnak.
-Szia .____.-mondta teljesen egyszerűen.
Mintha a szívembe egy tőrt nyomtak volna.Szememből hirtelen folyni kezdett a könny.Nem bírt megállni csak folyt és folyt.
-Chan Hee-törölgetem a könnyeket.
Chunji csak felállt és elment.Nem lepődtem meg nagyon,hogy elment.Szemében ugyan az volt mint mikor elmentem.GYŰLÖLET.
Gyűlöl amit tettem vele, és gyűlöli magát,hogy belém szeretett.
Felmentem a szobámba,hogy kipakoljak,de gondolom nem maradok sokáig......
~Hogy mi történt három éve?
Minden egy veszekedéssel kezdődött. Összevesztem Chunjival és ez nem az első veszekedésünk volt.Mindig a féltékenység.
A veszekedéseket mindig én kezdeményeztem.Nem bírtam elviselni,hogy Chunji ölelgeti a lányokat.Tudom,hogy csak rajóngók de akkor is......
Azon a napon csúnyán összevesztünk és egy kocsmában kerestem menedéket Chunji legjobb barátjával.A sráccal kiskoruk óta legjobb barátok mindent megbeszélnek.Én csak látásra ismerem a nevét sem tudom csak,hogy Chunji barátja.Sose mutatta be nekem igazából csak a bulikban találkoztunk.Most is csak összefutottunk.
Fulladásig ittuk az alkoholt,vagy is én biztos.Már nem voltam magamnál és úgy döntöttünk,hogy haza visz.
Már  a dormban csak a folyosón égett a lámpa mindenki aludt.
Felsegített a szobámba és egy hirtelen mozdulattal az ágyra tepert.
A többi mozdulat már csak ment magától.
A srác kényeztetett engem és olyat tett amit nem akartam.Még is megtette.Hirtelen nyílni kezdett az ajtó.Mind a ketten oda néztünk és Chunji állt az ajtóban.
Hirtelen minden alkohol kiszállt belőlem.
Szemén látszott a meglepődés,a fájdalom és minden más rossz érzés.
-Chan Hee-nézek rá de ő elfordul és elfut.Hallom,hogy sír.
Pofán vágom a barátját,vagy is a volt barátját és utána futok.
Utol érem és megfogom kezét.Csak ismételem ezt a szót. ~Sajnálom~
De mintha meg sem hallaná nem érdekli csak néz engem és sír..........
Ezek után úgy döntöttem elköltözöm.Jobb lesz mind kettőnknek így,és most vissza jöttem.~
Mikor készen voltam lementem,hogy csináljak valami vacsit  a srácoknak.
Mikor készen voltam felszóltam nekik.Mindenki lejött kivéve Chunji.Tettem egy meggondolatlan döntést,felmentem hozzá.
Bekopogtam de nem kaptam választ így benyitottam.Sehol senki.Lehet már lement csak elkerültük egymást.
Még mielőtt lementem volna bementem a fürdőbe,hogy megmossam arcomat de nem egyedül voltam.
Mikor benyitottam ott volt Chunji a fürdőkádba és habfürdőzött.
-Há-hát te?-dadogtam.
-Fürdök..baj?-húzza fel szemöldökét.
Igazából nem zavart,hogy meztelen felső testét nem lepi el hab hisz már rengeteget láttam.
-Nem,téged kerestelek.-becsukom magam mögött az ajtót.
-Talán beszélni akarsz velem?-emelkedik meg a kádban és kiszáll.Maga köré teker egy törölközőt.-._____. Ne haragudj de én nem szeretnék beszélni veled...nem tettem még túl magamat azon.-hajtja le fejét.
Minden amit mondani akartam neki hirtelen elfelejtettem.
-Öm....csak azt akartam,hogy kész a kaja gyere le enni.-és kimentem.
Nem lefelé vettem az irányt hanem a szobámba.Becsaptam magam mögött az ajtót.
Rádőltem az ágyra és sírtam.Miért kellett akkor féltékenynek lennem? Miért kellett összevesznünk? Miért kellett más srác karjaiban menedéket keresnem?-merültek fel bennem a kérdések amik már három éve a fejemben kavarognak.
Hirtelen megint nyílt az ajtó mint aznap este és ugyan úgy Chunji állt meg benne.
-._____. beszélnünk kell.-jön beljebb és becsukja az ajtót. Ismerős  volt a pillanat.Hisz anno mindig így fejeződött be egy veszekedésünk.Bejött és megvigasztalt és több milliószor elmondta,hogy szeret.
 -Igen?-ülök fel az ágyon,könnyeimet letörlöm.
-Sze.....sze..-nem bírja kimondani.Leül mellém az ágyra és szemembe néz.-Aish...nem bírtam elfelejteni ami akkor történt,de én én....én SZERETLEK.-hajol közelebb és megölel.
Nagyon meglepett.Azt hittem örül,hogy nem láthat és gyűlöl.
-Hiányoztál nagyon!-súgja fülembe.-El akarom felejteni amit az a barom tett veled.Tudom,hogy nem voltál magadnál és csak a mi veszekedésünk vezetett a kocsmába így egy kicsit én is hibásnak érzem magamat,de a legjobban azt a barmot hibásztatom.Miután elmentél mindent elmondott,hogy mi történt.A szíveben a fájdalom megmaradt de még mindig ugyan úgy szeretlek,nem bírtalak elfelejteni.
-Chan Hee.-jön rám ismét a sírás.-Ha tudnád nekem mennyire hiányoztál.-ölelem vissza.-Nagyon,nagyon sajnálom.
-Megpróbálom elfelejteni.-távolodik el tőlem és erőltet egy apró mosolyt.
-Szeretlek.-puszilom meg arcát.
Ő megfogja arcomat és megcsókol.
Soha nem gondoltam volna,hogy újra érezhetem puha ajkait. De boldog vagyok,habár tudom semmi nem lesz a régi.......

1 megjegyzés: