Mint mostanában minden este egy bárban ülök és iszogatok a barátaimmal.
A többiek táncoltak én pedig ültem a pultnál és néztem őket.Hirtelen egy kéz fonódott derekamra.
Az alkohol hatására nem nagyon foglalkoztam vele,inkább élveztem.
Nyakamba csókolt és szívogatni kezdte.
-Áhh..!-nyögtem fel.
Lehúzott a székről és a táncparkett felé mentünk.Nem láttam arcát mert sötét volt.Egy két hangulatos fény csík körözgetett a teremben de nem értek sokat.
Elkezdtünk táncolni.Megfordított és fenekem és ágyékához nyomta.Majd ismét nyakamat kezdte el kényesztetni.
Nem bírtam tovább és megfordultam,de nem hagyta ,hogy arcára nézzek már is ajkaimra tapadt.Vadul kezdte el falni puhaságomat.
Ismerős volt....de nem foglalkoztam vele csak élveztem.
Eltávolodott tőlem és végre közelebbről szemügyre tudtam venni arcát.
Pont egy fénycsík világította meg.Mikor megláttam köpni-nyelni nem tudtam.
-De hiányoztál.-ölelt szorosan magához.
-Mit keresel itt?-nem akartam újra látni.
-Hiányoztál.-néz szemeimbe.
-Nekem nem,de most én megyek.-és elindultam kifelé a teremből.
-Ya!-hallom magam mögül.-Most hova mész?-áll meg előttem újra Jin.
-Közöd?-húzom fel szemöldököm.-Most én is elmegyek ahogy anno te is tetted.-kacsintottam és elindultam hazafelé.
Hazáig követett.Mikor felmentem a lépcsőn akkor is ott volt.Megálltam az ajtómban és felé fordultam.
-Innen tovább nem jöhetsz ugye tudod?
-Mért?-nézett rám cukin.
-Mert..mert nem és kész.-próbáltam erősnek látszódni.
-De tudom hogy neked is hiányoztam.-közelebb jött és újra megcsókolt.Nem bírtam ellökni magamtól túl erős volt.Egy idő után még ellenkezdtem de végül beadtam a kalapot.
Kivette kezemből a kulcsot és benyitott a lakásomra.Ekezdett befelé tolni majd lábával berúgta az ajtót.
-Ne csináld Jin.-lihegtem.-Nem akarom,én már nem szeretlek.-néztem rá könnyes szemekkel.
Nem akartam ezt.Régebben nagyon szerettem.De most,most nem tudom mit érzek.Szeretem még?
Hirtelen fenekembe markolt és felkapott a levegőbe.Lábamat derekán kulcsoltam össze,hogy könnyebb legyek.
-Kérlek állj le.-szuszogtam fülébe.
-Nem!-vágta rá egyből.
-Jin.-hangom mérgesebb lett.
Bevitt a szobámba és az ágyra fektetett.Majd újra ajkaimat kezdte el falni.Keze pólóm alá tévedt és megmarkolta mellemet.
-Áhh-nyögtem ismét.-Jin ne!
Mintha meg sem hallotta volna folytatta.
Mikor már húzta fel a pólómat megfogtam kezét. Akár mennyire is kívántam el kell küldenem,nem folytathatjuk tovább.
-Most hagyd abba.-nyomtam el magamtól.
-Te is abba hagyhatnád ezt!Tudom,hogy még mindig vágysz rám!
-Jin megbántottál és most visszajöttél,azt hiszed máris ágyba bújok veled?-húztam fel szemöldökömet.
-Igen?-nézett cukin.-Vagy nem? akkor nem.-szomorodott el.
Kimásztam alóla és kimentem a nappaliba.Jött utánam.
-Menj haza-álltam meg.
-De nem akarok.....és nincs is hova.-ölelt meg hátulról.
-Ezt,hogy érted?-fordultam meg.-Vissza jöttél úgy,hogy semmi szállást nem foglaltál,és gondolom a szüleidhez sem mehetsz és ezt jól tudod.Akkor minek jöttél vissza?
-Mert hiányoztál és megbántam,hogy itt hagytalak....-hajtotta le fejét.
-Ohh de cuki vagy.-erőltettem mosolyt.-De nem érdekel hol alszol itt biztos nem,szóval szia.-és elkezdtem kitolni az ajtón.
A szívem megszakad mert nem engedtem meg,hogy nálam aludjon de nem hiheti az,hogy vissza jön és hiába,hogy megbántott már is vissza fogadom.
Mikor kiment az ajtón én bezártam magam után és elmentem fürödni.
Hajat is mostam.Mielőtt megszárítottam volna kimentem,hogy igyak egy kicsit.Mikor a nappalin mentem keresztül hallottam valami kopogást.Olyan volt mintha valaki a fejét az ajtómnak ütögetné.
Megigazítottam a türcsimet és oda mentem,hogy megnézzem mi vagy is inkább ki az.
Kinyitottam és hirtelen valaki a lábaim közé esett.Megugrottam egy kicsit és hátrébb léptem.Most mindent látott........
-Bo-bocsi-nyögte ki.
-Áhh-ráztam meg fejemet.Már nem mind1?-Semmi,inkább én kérdezhetném,hogy te mit keresel itt?
-Hova mehettem volna?-állt fel.
-Igaz.
-._____. tudom nagyon mérges vagy...de kérlek bocsáss meg.-fogta meg kezemet.
-Minek?Hogy újra olyan legyen mint régen és újra elhagyj?-húztam fel szemöldökömet.
-Nem hagylak el soha többé,csak kérlek....-ölelt meg ismét.
Valamiért hirtelen mintha elfelejtettem volna,hogy elhagyott.Éreztem a hangján,hogy megbánta,így megbocsájtottam neki.
-De soha többé!-fogtam kezem közé arcát.
-Soha!-mosolyodott el.Imádom a mosolyát.
Közelebb mentem és megcsókoltam.Ismét befelé kezdett el tolni.De most nem jutottunk el a szobámba.
Lefektetett a kanapéra és vadul falta ajkaimat.
-Ez már nagyon hiányzott.-lihegte.
Felvettem egy ravasz mosolyt és magam alá terítettem.
-Hát te....-kerekedtek ki szemei.
De megértem.Még soha nem volt olyan,hogy én vezessek.
Pólója alá nyúltam és egy hirtelen mozdulattal lehúztam róla.Végigsimítottam meztelen felsőtestén majd csókokkal leptem el.
Nőiességemet ágyékához nyomtam amitől felnyögött.
-Ne ölj meg!-kiáltotta.
-Én is szenvedtem most te jössz.-megmarkoltam férfiasságát.Majd megcsókoltam.
Keze törölközőm széléhez tévedt és egyszerűen lehúzta rólam.
-Ez így csalás!-csaptam mellkasára.
-Már mért lenne az?-nevetett
Vizes hajamat végighúztam felsőtestén.
-Yaa ez hideg!-hisztizett.
-Akkor várnod kell,megszárítom-felálltam és befutottam a fürdőbe.
Elkezdtem szárítani de valaki megölelt.
-Jin még ide is követsz?-álítottam le a hajszárítót,hogy hallja.
-Én? Én mindenhova.-mosolygott.
-Azt látom...de nem mondom,hogy nem tetszik.-mentem közelebb.
Észrevettem,hogy most már ő is csak alsónadrágban van.
-Majd én megszárítom a hajadat.-fogta meg a hajszárítót és beletúrt hajamba.
Egy ideig szárította majd rácsapott fenekemre.
-Jin!-szóltam rá.
Leállította a szárítót és lerakta.Nyakamba fúrta fejét és puszilgatni kezdte.
Letoltam róla alsóját.Egy huncut mosoly csillant meg arcán.
Felrakott a mosógépre.De én leugrottam róla és befutottam a szobámba.Oda is követett.
Maga alá gyűrt.Persze a huncut mosoly még élt az arcán.
Csiklómat kezdte el kényesztetni majd egyik ujjával belém hatolt,Ezt követte még egy.
Halkan próbáltam nyögdécselni mivel elég vékonyak itt a falak,nem akarom,hogy a szomszédok valami meghalljanak.
Kihúzta belőlem újjait.Lehajolt hozzám egy csókra még.
-Készen állsz?-mosolygott.
Bólintottam egyet és már éreztem is férfiasságát.Lassan mozgott,hogy szokjam méreteit.Végül váltott a tempón és begyorsított.
Már nem sok kellett,hogy elérjem a gyönyör kapuját.
-Minhgyárthh-nyögtem.
Még lökött párat és hátam megfeszült.Elértem amit akart.
Pár lökés után követett ő is.
Rám feküdt én hátát kezdtem el simogatni.
-Nagyon hiányoztál.-puszilt meg.
-Te is nekem.
Lefeküdt mellém és egymás íriszeibe néztünk.Egy ideig még néztük egymást majd elaludtunk.
Soha nem gondoltam volna,hogy egyszer vissza jön mellém.
2013. november 30., szombat
2013. november 23., szombat
A távolság néha jól jön......♡ (L.Joe +18)
Minden nap munka és munka.Egy percem sincsen.Késő este haza érek és máris megyek aludni,aztán
másnap újra munka.
Elegem van már az életem kész káosz.A barátomat több hónapja nem láttam.Ő is dolgozik.Vagy is inkább Hawaiin áztatja a fenekét...... Mivel idol bárhova eljut.Most épp ott turnéznak.
Ez előtt is turnézott ezért van az,hogy már több hónapja nem láttam.
Mielőtt elment volna nagyon csúnyán összevesztünk. A féltékenység....mindig az.
Körül veszik rengeteg rajongó és össze vissza fogdossák.Még szép,hogy az vagyok.
-Gyerünk már kérdezd meg a vendéget,hogy miben segíthetsz!-zökkent ki főnököm gondolat menetemből.
Megrázom fejem és elindulok.Egy plázában dolgozok mint eladó.Nagyon jó stílusom van így szívesen adok tanácsokat az embereknek ruha ügyben.
Most is egy olyan nő jött be aki azt sem tudta mit akar csak,hogy valami nyárias ruhát.
Mutattam neki párat majd felpróbálta és megvette.Boldogan mentem vissza az öltözőbe mivel vége volt a munkaidőmnek.
Leültem az öltözőben lévő kispadra és hátradöntöttem a fejemet.
-Áhh úgy hiányzik-néztem róla a közös képünket.-Vajon most mit csinál........?
~L.Joe pov~
Nagyon régóta láttam .______.Borzasztóan hiányzik.Mivel csúnyán összevesztünk a féltékenység miatt.
Állandóan ezen veszünk össze.Vagy én kezdem el vagy ő....
De most más,ő sem és én sem hívtam a feszekedés után.Lehet,hogy kellett volna de így még nagyobb meglepetés lesz neki..........
~.______. pov~
Felvettem az utcai ruhámat és a munkásat beraktam a szekrénybe,majd haza indultam.
Már kezdett sötétedni de sokszor van,hogy ilyenkor megyek haza.
Mikor otthon voltam ledobtam cipőmet és felszaladtam fürödni.
De még előtte bementem a szobámba lerakni a cuccomat.Leültem pár percre az ágyra de erőm nem volt felállni.
Talán tényleg ki kéne vennem egy szabadnapot.Vagy többet így az őrületbe fogok menni.
Összeszedtem magamat és bementem a fürdőbe.
Már mikor beléptem megfogott valami édes illat. Majd a lámpát felkapcsolva észrevettem,hogy gyertyák vannak körbe rakva a fürdőkád körül és rózsaszírmok hevernek mindenhol.
Tátva maradt a szám mikor mind ezt megláttam és főleg mikor a szekrény mögül előjött egy idióta.
-Szia-mosolygott rám Byunghun.
-Hát...hát te?-habogtam.
-Hiányoztál-tárta szét karjait.
Én máris a nyakába ugrottam és szorosan öleltem.
Annyira hiányzott már.El sem tudom mondani meggyire.
És mikor újra éreztem közelségét nem érdekelt semmi ami ez előtt történt,de még is eszembe juttatta.
-Nem akarok veled veszekedni!-tolt el magától.-Igaz mindig fura lesz ha más srácokkal vagy de én tudom,hogy szeretsz és én is téged nem fogok féltékenykedni és nem fogom hagyni,hogy ez elrontsa a kapcsolatunkat.-fonta át kezeit derekamon.-Ez alatt a pár hónap alatt míg távol voltam tőled rájöttem erre,hogy ez így nem megoldás.Szóltam a főnöknek,hogy egy kicsit hagy jöjjek haza előbb és megengedte-mosolygott.
-Én is így gondolom-viszonoztam mosolyát.
-Szeretlek-csókolt meg.
Viszonoztam csókját.Annyira hiányzott már....
Keze pólóm alá téved.Megmarkolta mind két kezével mellemet.
Belemorogtam a csókba de ő csak mosolyogott egyet.
-Valld be ez hiányzott.-toltam el magam tőle.
-Ez is...-nevetett.
-Hülye-ütöttem vállába.
-Köszönöm a bókot.-ismét ajkaimra tapadt.
Lehúzta rólam pólómat majd nadrágom gombjával szenvedett és azt is letolta rólam.Közben én is levettem róla pólóját.A nadrágját már magától vette le az alsójával együtt majd végig nézett rajtam.
-Grrr...-mosolygott jó ízűen.-Olyan szexy vagy.-húzott ismét ajkaira meg sem várta,hogy reagáljak rá.
Kikapcsolta melltartómat és ledobta a többi ruhám közé.
Elszakadt ajkamtól és az utolsó ruhadarabot is lehúzta rólam.Felemelt és berakott az enyhén elég de pont jó vízbe.
Hátam mögé ült így éreztem merevedő férfiasságát. Közelebb húzott csupasz testéhez és átölelt.
-Olyan rossz volt nélküled.-hajtotta fejét vállamra.
-Ha tudnád mennyit sírtam az miatt ahogy elváltunk.-bigyzetettem le ajkaimat.
-Sírtál?-hangján lehetett hallani a meglepetséget.-Én nem akarom,hogy miattam sírj!-jelentette ki.
-Azért sírtam mert összevesztünk és mert hiányoztál-fordultam meg és nyomtam egy puszit szájára.-De most már itt vagy-öleltem meg.
-Meguntam a fürdést.-állt fel.
-Mi baj?-húztam fel szemöldökömet.
Nem válaszolt csak megfogta kezemet és felhúzott.Felkapott az ölébe és a szobámba vitt.Vagy is inkább a szobánkba mivel amikor itthon van folyton itt alszik és már a rezsibe is beszáll.
Lerakott az ágyra felém tornyosult. Mutató ujját végig húzta az egész testemen.
Felvett egy perverz mosoly és belém helyezte férfiasságát.
-Áhhh-nyögtem fel.
Lassan kezdett el bennem mozogni,hogy szokjam méreteit majd begyorsított.
Nevét nyögtem folyamatosan. De akár hányszor kimondtam egyre gyorsabbra váltott.
Majd hirtelen megállt és melegségét éreztem magamban.
Hátam ívbe feszült és én is eléveztem.
Rámdőlt és fülembe lihegett.
-Nem akarok soha többé magadra hagyni.-suttogta.
-Én sem.-öleltem meg.
Felállt és kiment a szobából.Én mentem utána.
A konyhába ment és megnézte mi van a hűtőbe. Leültem a pulthoz és csak néztem mit csinál.
Kivette a hűtőből és elkezdett rántottát készíteni.
-Öhm...nem akarok kötöszködni de ilyenkor akarsz ilyet enni?-szóltam közbe.
-Éhes vagyok és ezt kívánom-mosolygott.-Kérsz?
-Kicsit.-álltam fel és mellé mentem,hogy nézni tudjam miközben ügyeskedik.Mondjuk egy rántottához nem kell nagy tudomány.
Mikor készen volt leültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni.Gyorsan befaltuk és mivel ő főzött én mosogattam.
Két kezet éreztem derekam körül.Belecsókolt nyakamba majd maga felé fordított.
Ajkaimra tapadt,és vadul falni kezdte.
Belemarkolt fenekembe és úgy húzott közelebb.Kezeimet vállára raktam.
Ott hagytuk a mosogatást és felmentünk ismét a szobámba.Lefeküdtünk az ágyba és egymás karjaiban aludtunk el.....
másnap újra munka.
Elegem van már az életem kész káosz.A barátomat több hónapja nem láttam.Ő is dolgozik.Vagy is inkább Hawaiin áztatja a fenekét...... Mivel idol bárhova eljut.Most épp ott turnéznak.
Ez előtt is turnézott ezért van az,hogy már több hónapja nem láttam.
Mielőtt elment volna nagyon csúnyán összevesztünk. A féltékenység....mindig az.
Körül veszik rengeteg rajongó és össze vissza fogdossák.Még szép,hogy az vagyok.
-Gyerünk már kérdezd meg a vendéget,hogy miben segíthetsz!-zökkent ki főnököm gondolat menetemből.
Megrázom fejem és elindulok.Egy plázában dolgozok mint eladó.Nagyon jó stílusom van így szívesen adok tanácsokat az embereknek ruha ügyben.
Most is egy olyan nő jött be aki azt sem tudta mit akar csak,hogy valami nyárias ruhát.
Mutattam neki párat majd felpróbálta és megvette.Boldogan mentem vissza az öltözőbe mivel vége volt a munkaidőmnek.
Leültem az öltözőben lévő kispadra és hátradöntöttem a fejemet.
-Áhh úgy hiányzik-néztem róla a közös képünket.-Vajon most mit csinál........?
~L.Joe pov~
Nagyon régóta láttam .______.Borzasztóan hiányzik.Mivel csúnyán összevesztünk a féltékenység miatt.
Állandóan ezen veszünk össze.Vagy én kezdem el vagy ő....
De most más,ő sem és én sem hívtam a feszekedés után.Lehet,hogy kellett volna de így még nagyobb meglepetés lesz neki..........
~.______. pov~
Felvettem az utcai ruhámat és a munkásat beraktam a szekrénybe,majd haza indultam.
Már kezdett sötétedni de sokszor van,hogy ilyenkor megyek haza.
Mikor otthon voltam ledobtam cipőmet és felszaladtam fürödni.
De még előtte bementem a szobámba lerakni a cuccomat.Leültem pár percre az ágyra de erőm nem volt felállni.
Talán tényleg ki kéne vennem egy szabadnapot.Vagy többet így az őrületbe fogok menni.
Összeszedtem magamat és bementem a fürdőbe.
Már mikor beléptem megfogott valami édes illat. Majd a lámpát felkapcsolva észrevettem,hogy gyertyák vannak körbe rakva a fürdőkád körül és rózsaszírmok hevernek mindenhol.
Tátva maradt a szám mikor mind ezt megláttam és főleg mikor a szekrény mögül előjött egy idióta.
-Szia-mosolygott rám Byunghun.
-Hát...hát te?-habogtam.
-Hiányoztál-tárta szét karjait.
Én máris a nyakába ugrottam és szorosan öleltem.
Annyira hiányzott már.El sem tudom mondani meggyire.
És mikor újra éreztem közelségét nem érdekelt semmi ami ez előtt történt,de még is eszembe juttatta.
-Nem akarok veled veszekedni!-tolt el magától.-Igaz mindig fura lesz ha más srácokkal vagy de én tudom,hogy szeretsz és én is téged nem fogok féltékenykedni és nem fogom hagyni,hogy ez elrontsa a kapcsolatunkat.-fonta át kezeit derekamon.-Ez alatt a pár hónap alatt míg távol voltam tőled rájöttem erre,hogy ez így nem megoldás.Szóltam a főnöknek,hogy egy kicsit hagy jöjjek haza előbb és megengedte-mosolygott.
-Én is így gondolom-viszonoztam mosolyát.
-Szeretlek-csókolt meg.
Viszonoztam csókját.Annyira hiányzott már....
Keze pólóm alá téved.Megmarkolta mind két kezével mellemet.
Belemorogtam a csókba de ő csak mosolyogott egyet.
-Valld be ez hiányzott.-toltam el magam tőle.
-Ez is...-nevetett.
-Hülye-ütöttem vállába.
-Köszönöm a bókot.-ismét ajkaimra tapadt.
Lehúzta rólam pólómat majd nadrágom gombjával szenvedett és azt is letolta rólam.Közben én is levettem róla pólóját.A nadrágját már magától vette le az alsójával együtt majd végig nézett rajtam.
-Grrr...-mosolygott jó ízűen.-Olyan szexy vagy.-húzott ismét ajkaira meg sem várta,hogy reagáljak rá.
Kikapcsolta melltartómat és ledobta a többi ruhám közé.
Elszakadt ajkamtól és az utolsó ruhadarabot is lehúzta rólam.Felemelt és berakott az enyhén elég de pont jó vízbe.
Hátam mögé ült így éreztem merevedő férfiasságát. Közelebb húzott csupasz testéhez és átölelt.
-Olyan rossz volt nélküled.-hajtotta fejét vállamra.
-Ha tudnád mennyit sírtam az miatt ahogy elváltunk.-bigyzetettem le ajkaimat.
-Sírtál?-hangján lehetett hallani a meglepetséget.-Én nem akarom,hogy miattam sírj!-jelentette ki.
-Azért sírtam mert összevesztünk és mert hiányoztál-fordultam meg és nyomtam egy puszit szájára.-De most már itt vagy-öleltem meg.
-Meguntam a fürdést.-állt fel.
-Mi baj?-húztam fel szemöldökömet.
Nem válaszolt csak megfogta kezemet és felhúzott.Felkapott az ölébe és a szobámba vitt.Vagy is inkább a szobánkba mivel amikor itthon van folyton itt alszik és már a rezsibe is beszáll.
Lerakott az ágyra felém tornyosult. Mutató ujját végig húzta az egész testemen.
Felvett egy perverz mosoly és belém helyezte férfiasságát.
-Áhhh-nyögtem fel.
Lassan kezdett el bennem mozogni,hogy szokjam méreteit majd begyorsított.
Nevét nyögtem folyamatosan. De akár hányszor kimondtam egyre gyorsabbra váltott.
Majd hirtelen megállt és melegségét éreztem magamban.
Hátam ívbe feszült és én is eléveztem.
Rámdőlt és fülembe lihegett.
-Nem akarok soha többé magadra hagyni.-suttogta.
-Én sem.-öleltem meg.
Felállt és kiment a szobából.Én mentem utána.
A konyhába ment és megnézte mi van a hűtőbe. Leültem a pulthoz és csak néztem mit csinál.
Kivette a hűtőből és elkezdett rántottát készíteni.
-Öhm...nem akarok kötöszködni de ilyenkor akarsz ilyet enni?-szóltam közbe.
-Éhes vagyok és ezt kívánom-mosolygott.-Kérsz?
-Kicsit.-álltam fel és mellé mentem,hogy nézni tudjam miközben ügyeskedik.Mondjuk egy rántottához nem kell nagy tudomány.
Mikor készen volt leültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni.Gyorsan befaltuk és mivel ő főzött én mosogattam.
Két kezet éreztem derekam körül.Belecsókolt nyakamba majd maga felé fordított.
Ajkaimra tapadt,és vadul falni kezdte.
Belemarkolt fenekembe és úgy húzott közelebb.Kezeimet vállára raktam.
Ott hagytuk a mosogatást és felmentünk ismét a szobámba.Lefeküdtünk az ágyba és egymás karjaiban aludtunk el.....
2013. november 3., vasárnap
Mókus úr tiszteletére♥~
Már hetek óta minden nap elmegyek a parkba.A szüleimnek azt mondom,hogy a kutyát kell elvinnem sétálni.
De a valódi ok nem ez.Igazából egy srác miatt jövök minden délután a parkba.
Nagyon tetszik nekem,és így minden nap láthatom.Mivel minden nap találkozunk ezért eljutottunk odáig,hogy köszönjünk egymásnak.
Ma is éppen sétáltam a parkban a kutyusommal.Már vagy az ötödik kört tettük meg de Jonghyunal nem találkoztunk.
Igen,már a nevét is tudom.Egyszer megállított mert ki volt kötődve a cípőfűzőm és,hogy ne esekk el benne bekötötte majd bemutatkozott. Choi Jonghyun. Szép neve van.
De most mért nem látom sehol?
Már mentem volna haza mikor egy srác lépett be a park kapuján lihegve egy kutyával a társaságában.
Mikor jobban megnéztem Jonghyun volt az.
-Jól vagy?-mentem oda hozzá és megveregettem hátát mert már fuldokolt.
-Áhh persze csak siettem-legyintett és leült a legközelebbi padra.
-Miért siettél?-ültem le én is.
Valamiért nem zavarta egyikünket sem,hogy nem is ismerjük egymást.....
-Mert találkozni akartam veled.-mosolygott rám.-Csak késett a vonat.
-Ohh-viszonoztam mosolyát.
-Képzeld kaptam a szüleimtől én is kutyát.Olyan aranyos.Láttam,hogy te minden nap vele sétálsz-mutat kutyusomra.-És nekem is megtetszett így kértem.-simogatta meg buksiát.
-Nagyon aranyos-dicsértem meg.
-Tudom-nevetett.-Nincs kedved fagyizni?-nézett rám.
-Öhmm....bocsi de nekem már mennem kell.De ha holnap találkozunk akkor mindenképp.-álltam fel.
-Okés akkor holnap.-ált fel ő is.-De ne hozd a kutyód.-mutatott rá.
-Miéert?-húztam fel szemöldököm.
-Mert...mert nem tudsz úgy fagyizni.
-Ohh értem.-mosolyogtam. -Szia-köszöntem el tőle majd mikor tőle is meghallottam elmentem.
Mikor hazaértem lehuppantam az ágyra.Szívem majdnem kiugrott a helyéről annyira örültem.
Hogy lehet ilyen aranyos?
Másnap korán keltem a suliba.Beértem időben és barátnőmnek elújságoltam a hírt.Természetesen tetszett neki és együtt ugráltunk be az osztályterembe.
A mai napom elég könnyű volt.Nem feleltem és nem is írtunk dogát.
Így nem voltam semmiért ideges és délután nyugott lehetek.
Mikor hazaértem kidobáltam az összes ruhámat a szekrényből és kerestem valami viselhetőt. (ruha )
Mivel nem volt hideg ezért egy szoknyát és egy pólót vettem fel.
Nem vittem magamal a kutyót ahogy mondta.Leültem a padra és vártam....
Nem a lánynak kéne várni-puffogtam.
Már vagy fél órája vártam.Lassan azon voltam,hogy haza megyek.Mikor elindultam ismét egy lihegő sráct láttam meg a park kapujában.
-Jonghyun?-futottam oda.
-Hm...?-nézett fel az idegen.
-Ohh elnézést.-és ott hagytam.
Nagyon hasonlított rá,de nem ő volt.Elindultam hazafelé mikor valaki a nevemet kiabálta.
-Linaa állj meg!
Megfordultam és egy Jonghyun állt előttem.
-Ne haragudj,hogy nem a megszokott időben jöttem de megint késett vonat...
-Semmi gond-vettem elő a cuki mosolyomat.
-Akkor mehetünk?-húzta ki magát.
-Igen.-felemelte a kezét,hogy belékaroljak.Nem sokat gondolkodtam rajta.Belékaroltam és elindultunk.
-Szereted a fagyit?-kérdezte,hogy megszüntesse a kínos csendet.
-Ki nem szeretné?-húztam fel szemöldökömet.
-Áhh igaz-nevetett.
-Neked melyik a kedvenced?-nézett rám cukin.
-A hideg?-nevettem.
-Hát azt gondoltam-viszonozta nevetésemet.-Nekem az epres a kedvencem-nyalta meg szája szélét. Amire én ráharaptam alsó ajkamra.
Elég hülyén nézhetett ki de,nem érdekelt.
-Az finom-mosolyogtam az érzéki pillanat után.
Mikor megérkeztünk leültünk.Én vanílíát ő pedig a kedvencét rendelte.Kehelyben kaptuk.Így nem lett az orrom fagyis.
Vagy is míg Jonghyun nem lőtt le.
Egészen véletlenül úgy emelte a kanálját,hogy egy kis fagyi az én arcomon kössön ki.
Szúrós szemekkel néztem rá,majd felálltam és elmentem a mosdóba.
Már hajoltam volna a csaphoz,hogy lemossam az arcomat de valaki átkarolta a derekamat és maga felé fordított.
-Jonghyun?-kerekedtek ki szemeim.
Arca egyre közeledett az enyémhez.Már milliméterek választották el,mikor megéreztem puha ajkait.
Előszőr nem fogtam fel,hogy mi van.De gyorsan észbe kaptam és visszacsókoltam.
Pár másodpercre elengedett és lenyalta arcomról a fagyit.
-Hmm...-hümmögöt.-Már mióta várok erre.-még közelebb húzott magához és ismét megcsókolt.
A többi meg már csak ment tovább.Hazakísért majd egy hét után be is mutattam a szüleimnek.Kiderül,hogy Busanban tanul azért vonatozik folyton,de délutánonként mindig találkozunk.
És még csak most kezdődik a közös életünk..........
De a valódi ok nem ez.Igazából egy srác miatt jövök minden délután a parkba.
Nagyon tetszik nekem,és így minden nap láthatom.Mivel minden nap találkozunk ezért eljutottunk odáig,hogy köszönjünk egymásnak.
Ma is éppen sétáltam a parkban a kutyusommal.Már vagy az ötödik kört tettük meg de Jonghyunal nem találkoztunk.
Igen,már a nevét is tudom.Egyszer megállított mert ki volt kötődve a cípőfűzőm és,hogy ne esekk el benne bekötötte majd bemutatkozott. Choi Jonghyun. Szép neve van.
De most mért nem látom sehol?
Már mentem volna haza mikor egy srác lépett be a park kapuján lihegve egy kutyával a társaságában.
Mikor jobban megnéztem Jonghyun volt az.
-Jól vagy?-mentem oda hozzá és megveregettem hátát mert már fuldokolt.
-Áhh persze csak siettem-legyintett és leült a legközelebbi padra.
-Miért siettél?-ültem le én is.
Valamiért nem zavarta egyikünket sem,hogy nem is ismerjük egymást.....
-Mert találkozni akartam veled.-mosolygott rám.-Csak késett a vonat.
-Ohh-viszonoztam mosolyát.
-Képzeld kaptam a szüleimtől én is kutyát.Olyan aranyos.Láttam,hogy te minden nap vele sétálsz-mutat kutyusomra.-És nekem is megtetszett így kértem.-simogatta meg buksiát.
-Nagyon aranyos-dicsértem meg.
-Tudom-nevetett.-Nincs kedved fagyizni?-nézett rám.
-Öhmm....bocsi de nekem már mennem kell.De ha holnap találkozunk akkor mindenképp.-álltam fel.
-Okés akkor holnap.-ált fel ő is.-De ne hozd a kutyód.-mutatott rá.
-Miéert?-húztam fel szemöldököm.
-Mert...mert nem tudsz úgy fagyizni.
-Ohh értem.-mosolyogtam. -Szia-köszöntem el tőle majd mikor tőle is meghallottam elmentem.
Mikor hazaértem lehuppantam az ágyra.Szívem majdnem kiugrott a helyéről annyira örültem.
Hogy lehet ilyen aranyos?
Másnap korán keltem a suliba.Beértem időben és barátnőmnek elújságoltam a hírt.Természetesen tetszett neki és együtt ugráltunk be az osztályterembe.
A mai napom elég könnyű volt.Nem feleltem és nem is írtunk dogát.
Így nem voltam semmiért ideges és délután nyugott lehetek.
Mikor hazaértem kidobáltam az összes ruhámat a szekrényből és kerestem valami viselhetőt. (ruha )
Mivel nem volt hideg ezért egy szoknyát és egy pólót vettem fel.
Nem vittem magamal a kutyót ahogy mondta.Leültem a padra és vártam....
Nem a lánynak kéne várni-puffogtam.
Már vagy fél órája vártam.Lassan azon voltam,hogy haza megyek.Mikor elindultam ismét egy lihegő sráct láttam meg a park kapujában.
-Jonghyun?-futottam oda.
-Hm...?-nézett fel az idegen.
-Ohh elnézést.-és ott hagytam.
Nagyon hasonlított rá,de nem ő volt.Elindultam hazafelé mikor valaki a nevemet kiabálta.
-Linaa állj meg!
Megfordultam és egy Jonghyun állt előttem.
-Ne haragudj,hogy nem a megszokott időben jöttem de megint késett vonat...
-Semmi gond-vettem elő a cuki mosolyomat.
-Akkor mehetünk?-húzta ki magát.
-Igen.-felemelte a kezét,hogy belékaroljak.Nem sokat gondolkodtam rajta.Belékaroltam és elindultunk.
-Szereted a fagyit?-kérdezte,hogy megszüntesse a kínos csendet.
-Ki nem szeretné?-húztam fel szemöldökömet.
-Áhh igaz-nevetett.
-Neked melyik a kedvenced?-nézett rám cukin.
-A hideg?-nevettem.
-Hát azt gondoltam-viszonozta nevetésemet.-Nekem az epres a kedvencem-nyalta meg szája szélét. Amire én ráharaptam alsó ajkamra.
Elég hülyén nézhetett ki de,nem érdekelt.
-Az finom-mosolyogtam az érzéki pillanat után.
Mikor megérkeztünk leültünk.Én vanílíát ő pedig a kedvencét rendelte.Kehelyben kaptuk.Így nem lett az orrom fagyis.
Vagy is míg Jonghyun nem lőtt le.
Egészen véletlenül úgy emelte a kanálját,hogy egy kis fagyi az én arcomon kössön ki.
Szúrós szemekkel néztem rá,majd felálltam és elmentem a mosdóba.
Már hajoltam volna a csaphoz,hogy lemossam az arcomat de valaki átkarolta a derekamat és maga felé fordított.
-Jonghyun?-kerekedtek ki szemeim.
Arca egyre közeledett az enyémhez.Már milliméterek választották el,mikor megéreztem puha ajkait.
Előszőr nem fogtam fel,hogy mi van.De gyorsan észbe kaptam és visszacsókoltam.
Pár másodpercre elengedett és lenyalta arcomról a fagyit.
-Hmm...-hümmögöt.-Már mióta várok erre.-még közelebb húzott magához és ismét megcsókolt.
A többi meg már csak ment tovább.Hazakísért majd egy hét után be is mutattam a szüleimnek.Kiderül,hogy Busanban tanul azért vonatozik folyton,de délutánonként mindig találkozunk.
És még csak most kezdődik a közös életünk..........
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


