-Tűnj innen te perverz állat.-kezdem el ütögetni mellkasát elrablómnak.
-Miért?-mosolygott édesen.
-Kwangmin én nem fogom veled azt csinálni.-sikerült eltolni magamtól.
-Miért?-húzta fel szemöldökét.
-Te csak ugyan azt tudod hajtogatni?
-Miért?-mondta már szenvedélyesebben és nekilökött a falnak.-Itt maradsz.-kezét csípőmre tapasztotta,és ajkaimra tapadt.
Hirtelen megállt az idő.Szemem nyitva maradt elfelejtettem becsukni és vissza sem csókoltam.
-Naaa ez így nem jó.-vált el ajkaimtól és sajátját lebiggyeztette.
-Hmm..?-néztem fel rá.
-Hagyjuk.-és ott hagyott.Ott hagyott egyedül a sikátorban.
-Most mi baja?-mondtam halkan.
Elindultam hazafelé.
Mikor megéreztem felmentem a szobájába de ő már aludt,ezért elindultam a saját szobámba.
Két éve élek Jo Kwangminnal együtt.
Nem bírtam fizetni a lakbért ezért ideköltözött.
Ezelőtt nem ismertük egymást csak a hirdetésemre jelentkezett.De minnél többet volt itt annál jobban közelebb kerültünk egymáshoz.
Már két éve itt él és volt 1-2 kalandunk is.
Igaz őt csak a vágy hajtja,hogy én nő vagyok és ő meg férfi.De én beleszerettem.
Nem akarom,hogy csak játszadozzon velem de néha vannak gyenge pillanatai és nem bírok ellenállni.
Reggel korán keltem mivel munkába kellett mennem.
-Jó reggelt.-mentem le a konyhába.
Kwangmin nem is válaszolt.
-Hát jó.-csináltam magamnak kaját beraktam a táskámba.Ilyen hangulatba én nem akarok reggelizni.Majd eszek a munkahelyen.
Összeszedtem mindent és elindultam,de még egy sziát megejtettem neki.
Egész nap nagyon kómás voltam.
Este sokat nem aludtam folyton csak Kwangin járt az eszem és a kapcsolatunkon.
Már a munkaidőm vége felé járt mikor hirtelen belépett a kávézóba egy srác.
Az arcát nem láttam mivel kapucni volt rajta.
Leült egy neki szimpatikus helyre.
Még oda mentem hozzá,hogy kiszolgáljam.
-Uram választott már?-mosolyogtam az idegenre.
-Igen.-mini szoknyám alá nyúlt.Átkarolta lábamat és csípőmre nyomott egy puszit.
-Yaa uram.-ütöttem vállába és próbáltam eltolni magamtól de nem ment.
-Én vagyok nyugi.-emelte fel fejét.
-Kwangmin áhh.-vettem nagy levegőt.-A szívbajt hoztad rám!-kiabáltam vele.
-Bocsánat?-nevetett.-Mingyárt vége a munkaidődnek,megyünk haza?-nézett cukin.
-Mi történt veled?-húztam fel szemöldököm.
-Mi történt volna?
-Hát a regge.....-nem fejeztem be.Nem akarok vele rosszba lenni és ha most felhozom akkor lehet,hogy megint vissza jön rá a reggeli hangulata.-semmi-intéztem el ennyivel.
-Akkor siess.Vedd le ezt a ruhát és mehetünk haza.-állt fel.
-Rendben.-mentem be az öltözőbe.
Összeszedtem magam elbúcsúztam a főnöktől és elindultunk haza.
-Hogy hogy eljöttél értem?-fordultam felé.
-Rendes vagyok-mosolygott.
-Vagy beteg.-nevettem.
-Nem vagyok lázas.-fogta meg homlokát.-Habár ezt így nem tudom meg.-megfogta csuklóm,hogy álljak meg és homlokomra rakta kezét.-Hmm...nem nem vagyok beteg.-mosolygott ismét és közelebb húzott magához.-A te homlokod sokkal melegebb.-hajolt közel számhoz.
-Mindjárt otthon vagyunk-löktem el magamtól.
-Akkor otthon?-jött utánam.
-Felejts el!-elkezdtem szaporázni a lépteimet.
Hazaértem és máris a konyhába vetettem magamat.
Hallottam,hogy becsapódik az ajtó és már lakótársam is a konyhában volt.
-Nem tudlak!-kiabálta.
-Kwangmin nem fogok veled játszadozni elegem van!-kiabáltam én is.
-Miből?-jött közelebb.-Azt ne mond,hogy ne évezed ha velem vagy.
Most mégis mit kéne mondanom? Nem fogom azt mondani,hogy ,,de nagyon is,, mert csak nőne az önbizalma.De azt sem mondhatom,hogy nincs igaza mert megbántanám és hazudnék.
Hazudni pedig nem szeretek.
Így ellöktem és elindultam a szobámba.
Bezártam az ajtót és rádőltem az ágyamra.
-Engedj be!-dörömbölt az ajtón Kwangi.
Nem válaszoltam neki csak vártam,hogy elmenjen.
Pár pericig még ordibált aztán elment.
Még egy kicsit fetrengtem az ágyon majd megszomjaztam.
Kilopóztam a szobámból és a nappalin keresztül kellett mennem,hogy eljussak a konyhába.De mikor elmentem a sofa mellett akkor megláttam,hogy ott alszik Kwangi.
Halkan szuszogott.Olyan édes volt.
Leültem mellé.Még pont annyi hely,hogy odaférjek.
-Te bolond mért itt alszol?-suttogtam.
-Mert még látni akartalak.-hirtelen felkelt és lehúzott maga mellé.
-Hát...hát te?-dadogtam.
-Tudtam,hogy kijössz megnézni.-kezdte el csókolgatni nyakam.
-Áhh.....-nyögtem egy aprót.Nagyon jó érzés volt.
-Tudtam én,hogy tetszik ez neked.-mosolygott bele nyakamba.
Hasamon húzta végig kezét és egyre feljebb haladt.Belemarkolt mellembe.
-Nemááárhh-fogtam meg kezét.
Mintha meg sem hallotta volna maga alá gyúrt és ajkaimra tapadt.
Vadul falta azokat.
Nem bírt nyugton maradni így már pólóm szélét gyűrögette.
-Itt kényelmetlen.-vett fel az ölébe és bementünk a szobájába.
-Mért itt jobb?-húztam fel szemöldököm.
-Sokkal.-mosolygott.
Lerakott az ágyra és újra felettem volt.
-Biztos kéne?-néztem rá félve.
Válaszként újra ajkaimra tapadt.
Szóval igen.
Felhúzta pólómat és máris levette melltartómat.
Ajkaival most mellem kényesztette.Kezével eltévedt szoknyámnál és lehúzta.Csiklómhoz vándoroltak ujjai és húzogatni kezdte rajta.
Én csak nyögdécseltem,hagy végezze a dolgát.
Elszakadt melleimtől és szemembe nézett.
-Most már nem menekülsz.-mosolygott édesen és lehúzta bugyimat.
-Yaa téged is le kell vetkőztetni!-ültem fel.
-Na és még fél órája nem akart semmit.-nevetett.
-Azóta rossz kislány lettem.-lehúztam róla pólóját.
-Ez már tetszik.-feküdt le az ágyra.-Csak ne legyél durva.-nevetett.
-Igen is.-lehúztam nadrágját.
Már csak egy boxer volt rajta de így is látni lehetett merevedő férfiasságát.
-Hmm...-mosolyodtam el attól a tudattól,hogy ez mind miattam van.
-Mi olyan vicces?-húzta fel szemöldökét.
-Semmi,semmi.-lehúztam róla az utolsó ruhadarabot.
-Hé te akarsz vezetni? Ez nem tetszik-ült fel.
-Eszembe sincs.-dőltem le az ágyára.
-Akkór jó.- kerekedett felém és egy szempillantás alatt bennem volt.
Nem vette könnyűre a dolgot máris gyors tempód digtált.
Nem zavart.Már nagyon hiányzott.Nem is értem mért ellenkeztem.
Már egyszer csak lassítani kezdett.
-Ne csináld!-szóltam rá.
Hallgatott parancsomra és újra felgyorsított.
Már a vége felé jártam mikor még egy fokozattal gyorsított a tempón.
Elértem első orgazmusomhoz.
Az elsőhöz és úgy tűnik egyben az utolsóhoz is.
Még lökött párat és ő is elérte,majd kihúzódott belőlem és átkarolta hasamat.
-Csodálatos vagy.-búgta fülembe.
-Te sem vagy rossz.-kuncogtam.
-Tudom.-nevetett.-Ilyet még sosem mondtam.....-halkult el.
-Hogy?-húztam fel szemöldököm.
-Szeretlek!-fúrta fejem nyakába.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése